Személyes gyűlölet 1

A most következő bejegyzés egy csoporttársnőm bemutatására szolgál.
Gyűlölet minden mennyiségben.

A kishölgy korunk jellegzetes szülötte.
A tavalyi év során minden egyes gyakorlati munkája különböző dizni-hercegnőkkel foglalkozott.
Ez egy tízéves kislány esetén érthető, és elfogadható, csakhogy... a szóban forgó kishölgy lassan már a zUSA-ban is nagykorúnak számít. A szellemi színvonalát viszont jól kifejezi.

Jellemző mozzanat:
Bejön szerda reggel  egy haverja, megkérdik, hogy a csaj bejön-e.
"Hát ××××× jól berúgott tegnap éjjel, nem tudom, hogy felkel-e ma."
Leül a kolega, bekapcsolja a gépet, indítja a Firefoksot...
"Biztos nem jön be egyhamar, még nem jelentkezett be Facebookra."

Gratulálok, kislány. Neked azzal kezdődik a nap, hogy felmész az imádott faszbúkodra.
Nem rendbeszeded magad, vagy a szobádat, vagy akármi... ó nem.
Sebaj, bejött aznap. Tanár kérdezi, hogy ki nem volt előző órán. A kishölgy válasza:
"Én mindennap járok iskolába, sosem hiányzok." Ja. Ma sem volt.
Hétfőn amiatt késett egy órát, hogy elaludt a buszon. Ment egy kört a BéKáVé kiváló járművei egyikén.
Gratulálok.

Akkor se "zavar sok vizet", ha befárad az oskolába - semmiképpen sem fog konkurenciát jelenteni a szakmában.
Odafigyelés és munka helyett inkább a faszbúkon játszik valami szarral.
Drága barátnői a csoport többi részével egyetemben keményen programoznak, ő meg faszbúkon takarítgat valami köcsög kisállatokat. Meh.

És ha véletlenül mégis munkára szánja magát, elkezd jópofizni és sírni a tanárnak, hogy "magyarázd már el még egyszer" vagy "lassabban magyarázd, légyszi". És miatta nem haladhatnak a többiek.

Egy kanál vízbe meg tudnám folytatni a kis ribancot. Egy műanyag késsel elvágnám a torkát.

Kár, hogy nincs nálam egyik sem.

És kár, hogy túlzottan leköt a tanulás és a munka, hogy az átmeneti gyűlöleten kívül mást is érezzek.